A pénz legvalódiabb módja.
A közmondások eredete és fejlődése.
Teljes szövegű keresés A közmondás fogalma. A közmondás rövid és velős, könnyen érthető mondás, mely közönségesen a mindennapi élet valamely tapasztalati vagy gyakorlati szabályát, erkölcsi elveket, vagy bölcselmi szabályokat tartalmaz, mely a nép ajkáról szállván el, az irodalomban is megtartja népies formáját.
- Sirisaka Andor: Magyar közmondások könyve
- Munka otthoni telefon
Más szóval: a közmondások oly szólásmódok, melyek a józan ész alapigazságait, az apák tapasztalatait a népnél örökölt formában, velős szavakban adják át az utókor fiainak s igy szájról-szájra élnek és közkeletnek örvendenek.
Tehát a közmondás valamely általános tapasztalaton alapuló igazságnak rövid alakban való kifejezése és mintegy leszürődése azon ősrégi tapasztalatoknak, melyek évszázadokon keresztül a gyakorlati életben megdönthetlen igazságnak bizonyultak be.
Szabó Román szerint a közmondások a nemzeti szellem legeredetibb és legsajátságosabb termékei, melyek az értelmet élesitik, az emlékezetet elősegitik és az akaratot vezérlik.
Azokkal a társalgási beszédek füszereztetnek, a társak mulattatnak, az erények gyarapodnak, egészségük oltalmaztatik, vagyonuk öregbedik, karuk elhárittatik s nemi életbölcseség is merittetik.
Ilyenekben rakta le termékeit a kedélylyel pirosult értelem.
Két vagy több megfelelő mondat, vagy szólás bizonyos rhytmussal, hangzatosággal kifejezve: ennyi az egész. A mi nem formás, abban nincs része a kedélynek, vagy szép érzéknek; csak úgy vetetett át, vagy csak az értelem egyoldalu müve.
Ничего не могу понять, -- медленно проговорил Хилвар. Старик заворочался.
Agricola szerint: Elődeink az emberek életét rövid mondatokban, mint szabályokban foglalták, — s ezek volnának a közmondások. Aristoteles ezt mondja: A közmondások azon ősbölcseség maradványai, melyek az emberi mulandóság romjaiból fönnmaradtak s melyeket ennélfogva nem szabad figyelmen kivül hagyni.
Cervantes oly emlékmondatokat ért a közmondások alatt, melyeket ősszüleink gondolkozó szelleme és bölcsesége gyüjtött. Campe a közmondást oly »szónak,« mondatnak s hasonlatnak a pénz legvalódiabb módja, — mely több hasonló alkalmakkor és sokak által mondva, azon egyforma értelemben lesz használva.
Diesterweg A. Eberhard azt irja: A közmondás oly rövid mondat, mely igaz és hasznos tant fejez ki és mely a nép száján él. Eiselein szerint a közmondás nyilvános jellegü pénz, melynek a nép közt árfolyama és elismert értéke van. Herbig igy szól: A közmondás rövid, igazságokat kifejező mondat, mely a népnél gyakran hallható.
Kérjen segítséget a gazdagoktól. Mennyibe kerül a gazdagok önzetlensége?
Krug szerint a közmondás oly szellemes, vagy emlékmondat, mely a nép száján forog. Plattn A. Pölitz-nél: A közmondások a közönséges élet egyes tapasztalataiból és eseményeiből levont oly kifejezések és szólásmód ok, melyek ezen a pénz legvalódiabb módja és események megjelölésére használtatnak. Szerinte a közmondások az életbölcseségnek legegyszerűbb és leginkább szemlélhető formái és úgy sokoldaluságuk, mint sokféle értelmüknél fogva többféle esetekre, körülményekre alkalmazhatók. Rousseau-nak régi szellemes megjegyzése, hogy a világon minden népnek csak két valóban értékes könyve van: a biblia és összegyüjtött közmondásai.
Salamon — a bölcs — az »utcza bölcseségének« nevezi a közmondásokat. Sailer az irodalmat államhoz hasonlitván, a közmondásokat ezen állam országházának mondja, hol a nép magát közvetlenül képviseli.
Más helyen meg azt mondja, hogy a közmondás szorosabb értelemben oly »szó« a nép szájában, mely többek által különböző alkalmakkor hasonló értelemben ismételtetik: — — — Tovább is folytathatnók, de szemelvényül legyen elég ennyi.